Kiadványaink
…”Csudálom, hogy a papiros el nem pirult szégyenletében helyettem, amiért időtlen- idők óta nem írtam már Neked. Ámde az ördög se olyan fekete, mint amilyennek festik: én se vagyok azért olyannyira szégyentelen, mint amilyennek látszom. Mert az az igazság, hogy bizony írtam én már egy hosszú- hosszú levelet első mérgemben, mikor a Bogáncsot megláttam filmen; most is itt van a leveleim tarsolyában. “….
..”Sashegyi lakásunkban lakva legnagyobb élménye az volt, mikor a kerítésen túli fenyvesben egy kis vadnyulat pillantott meg. Akkor felsóhajtott és azt mondta: “Nézze, nézze! Remélem, én is meg fogok itt szokni.” De a várost soha nem szokta meg. Nagyobb munkáit ezután is vidéken írta, sokat járt Nagymarosra Kittihez (ahogy maguk között hívták Kittenbergert). Az ő dolgozószobájában írta később az egykori barát életéről szóló könyvét is. “
…”EGY”
Egy küszöb, kopott, ritkán járják,
Egy tölgyfa-ajtó, erős, barna…
Egy kilincs, hajlott, halkannyíló,
Egy lábtörlővas, régibb fajta.
Egy szoba: csupa kedves árnyék,
Egy ágy – fekvéskor megnyikkanó –
Egy lámpa: derűs sárgafényű
S egy öreg asztal, persze: dió…
Egy képen ködös őszi-tájék,
Egy ablak mely nem néz, csak lát…
Egy szék, ívelt sima karfájú,
Egy kályha s hozzá parázslapát.
Egy kutya: komoly házőrző
– Bár nincs mit őriznie soha –
Egy macska is, hogy doromboljon
S ne unatkozzon a nagy kutya.
És egy árva szomszéd is lehet!
Csak annyit tudjon, hogy ott vagyok
És megtaláljon álmomban békén,
Megtaláljon ha meghalok.
…”Csudálom, hogy a papiros el nem pirult szégyenletében helyettem, amiért időtlen- idők óta nem írtam már Neked.
Ámde az ördög se olyan fekete, mint amilyennek festik: én se vagyok azért olyannyira szégyentelen, mint amilyennek látszom. Mert az az igazság, hogy bizony írtam én már egy hosszú- hosszú levelet első mérgemben, mikor a Bogáncsot megláttam filmen; most is itt van a leveleim tarsolyában. “….
…”ÉS MEGTALÁLTAM ÖNMAGAM.”
Ezt a befejező mondatot Feketénél több helyütt is lehet olvasni. Igaz azonban az, hogy nem ez a leggyakrabban idézett befejezés tőle, hanem az, hogy “-..és megtaláltam a Hazámat.” A kérdés, hogy mikor és mekkora különbség van a két vallomás között, akkor és ott derül ki, amikor arra gondolunk, hogy Flaubert Bovarynéját olvasva azonnal eszünkbe jut a Flaubert-i mondás: “Bováryné én vagyok”, vagy másként. “én vagyok Bováryné”.
…”A villamossínek mellett kezd hullámzani a fű. Nem úgy, mint az elhagyott réteken, de mégiscsak hullámzik, ha a villamos szelet vet köztük, vonszolván emberterhét, azoknak sokféle gondterhét.
Csak hiányzik közülük a bogárzsongás, a méhek, darazsak, dongók, szöcskék, tücskök andalító zsongása és a kék késmadár kiáltása, mintha kaszát vernének. És hiányzik a csend, ami minden mögött van; hiányzik a távolság és az idő lassú ballagása, hiányoznak a hajnalok és az esték, hiányoznak a vasárnapok és hétköznapok, hiányzik az egész rét mert hiányzik az emberekből s a világból a béke. “…
…”Kisgyerekkoromban Ajkán laktunk, ahol Édesapám, mint egy nagybirtok gazdasági főintézője dolgozott. Ekkor már sikeres író volt, aki könyveivel gazdatiszti jövedelmének többszörösét kereste, – de a földtől és embereitől csak nagyon nehezen tudott megválni.
Amikor valamelyik távoli majorban volt dolga – különösen a vakációm alatt- gyakran elvitt magával. Az út alatt gyermekkoráról mesélt, vagy a vidék növényzetéről, madár és állatvilágáról magyarázott. Egyik alkalommal -ami olyan tisztán él bennem, mintha filmet néznék-, mikor bekanyarodtunk az egyik majorba, nekem szívdermesztő kép tárult elénk. Az egyik épület ajtajában meztelen felsőtestű béreslegény állt, hosszúnyelű baltával a kezében. A hatalmas termetű legény bal karján véres kötés volt. Két feltűzött szuronyú csendőr közeledett feléje, akiknek a kerékpárja a ház falához volt döntve.”…
…”Szellemileg szabad, tud fontossági sorrendet alkotni feladatai között és energiáit is gazdaságosan osztja be. Nem esik nehezére a küzdelem, a megmérettetés, nem fél a felelősségvállalástól, nézeteiért kiáll. Szívósan, kitartóan, állhatatosan, nagy erőket mozgósítva halad, dolgaiba beleszólást ritkán tűr. Akarata szilárd, igazságérzete fejlett. Életfelfogása reális, találékony, gyakorlatias, gyorsan felismeri az összefüggéseket. Kiváló szervező, irányító, domináns szerepek vonzzák. Az esetek többségében a feszes akarat vezeti, érzelmein, hangulatváltozásain, indulatain fegyelmezetten ural-kodik. Vonalvezetése magas fokú kötelességtudatról, igyekezetről és mód-szerességről árulkodik. Nem ismeri az üresjáratot, a semmittevés türelmet-lenné teszi. Dolgozik – sokkal tovább és keményebben, mint mások -, produkál, hatékony és eredményes szeretne lenni minden életterületen. Nyomasztja, ha nincs ideje mindenre.”…
